Amúgy hamarosan remélhetőleg visszatérek köreimbe, csak egy hét múlva buzi informatika érettségi van, és még mindig nem tudom, hogy mi fán terem az excel. Na mindegy, én is gyökér vagyok.

Biztos látszik rajta, hogy mennyire örült nekem.

Néha úgy viselkedem, mint valami retardált.

Mondjuk egész sokáig bírtuk.

Akartam nektek macskát is fényképezni, de rá kellett jönnöm, hogy a román macskák antiszociális lények, avagy utálják a magyar ajkúakat. No mindegy.

Mióta megtaláltam a széttépett könyvet, feltűnően csendes. Mármint, tényleg, nagyon csendes.

S annak ellenére, hogy én szeretem magamat abban a hitben ringatni, miszerint a macskám igenis buta, lassan be kell lássam, hogy ez nem feltétlen van így.

Mi van, ha egy gyilkos és szadista hajlamokkal rendelkező szociopata? Ha megölne, soha, senki sem jönne rá.

Senki.

Hazaértem, ez a látvány fogadott, béke a könyv poraira:

De a könyv, emberek, a könyv. A tartalma. Te jó isten. Fellapoztam, és érdekes dolgok jöttek ki belőle. Lehet, hogy a macska titkon üzenni akar nekem: