Minden azzal kezdődött, hogy megmutattam vakfoltnak eme fényképet:

Utána pedig jött a következő párbeszéd:

most szomorú vagyok. az enyém az nem is macska
Nihilista üzenete:
a macskád tökéletes
tudod a kölyökcicáknak ilyen kis lábuk van
a tiéd egy örök kölyökcica
Her Melin üzenete:
AWWWWWW
Nihilista üzenete:
csak nagy
és fluffy

Végül pedig meg lettem ajándékozva ezzel a tanulmányrajzzal:

Akinek esetleg nem lenne világos, a bal oldali az én dögöm, a jobb pedig egy... normális macska. Csodálatos.

Körülbelül öt éve csövezik nálunk a macska, ezalatt igen sok és lényeges információt tudtam róla leszűrni:

• a segge magasabban van, mint az orra
• bármi van, pürrög
• nem igazán hallgat a nevére
• IQ szintje elég alacsony
• egyszerű véglény
• kenyér alakja van
• iszonyatosan puha

Az élet szép.

Szar is volt, hosszú is volt, kétségbeejtő is, szivatós is, és még csak macskás feladat sem volt benne. Úgyhogy most ez vagyok én:

Kaptok akkor már a kenyérmacskából is, mert az elmúlt 2 hétben ő tartotta bennem a lelket (melegített a zsírjával), és az oldal különben sem rólam szól.

Kezdek vele teljesen egyetérteni.

Bár, az más kérdés, hogy tiszta szőr lett minden, sőt, tüsszögni kezdett, a takony pedig markánsan lecsorgott a képernyőn...